Egyéni védőeszközök - a magasban végzett munka jogszabályi meghatározásának változása

A 14/2004. (IV. 19.) FMM rendelet a munkaeszközök és használatuk biztonsági és egészségügyi követelményeinek minimális szintjéről szóló jogszabály módosításra került, 2016. május 5-től hatályos a 10/2016. (IV. 5.) NGM rendelet a munkaeszközök és használatuk biztonsági és egészségügyi követelményeinek minimális szintjéről.

Fontos: az egyéni védőeszközök nem munkaeszközök, így az egyéni védőeszközök nem is tartoznak egyik fent említett rendelet hatálya alá sem. Azonban ez a rendelet az egyetlen olyan magyar jogszabály, mely meghatározza a magasban végzett munka fogalmát.
…….és a módosítás éppen érintette a magasban végzett munka fogalom meghatározását is.

Az új meghatározás:

„magasban levő munkahelyen ideiglenesen végzett munka: az 1 méternél nagyobb szintkülönbségen – kivéve, ha e rendelet eltérően nem rendelkezik – végzett, nem állandó jellegű, rövid ideig tartó munka, ahol a biztonsági és ergonómiai követelményeknek megfelelő munkahelyi körülmények nem biztosítottak, ezért egyedi kockázatmegelőző intézkedések megtétele szükséges”

A módosítás:

a régi meghatározás szerint a talaj szintjétől kellett mérni az 1 méter magasságot,
az új szabály pedig 1 méter szintkülönbséget határoz meg.

Az új szabály szerintem minőségi előrelépés, hiszen a régi szabály kizárta a talajszint alatt végzett munkát, az új pedig beemeli, mint magasban végzett munka, azaz a jogszabály mostantól nagyobb területet fed le.

Az új rendelet további régi-új szabályai, melyek a leesés elleni védelem biztosítására hivatottak a munkaeszközök használata során:

36. § (1)Azt a teher emelésére tervezett munkaeszközt, amelyet a munkavállaló emelésére vagy mozgatására használnak, úgy kell kialakítani, hogy
    d) a berendezés meghibásodása esetén a függve maradó személytartóban helyet foglaló munkavállaló ne kerüljön veszélybe és mentése biztosítható legyen.

55. § (1) Magasban lévő munkahelyen, ahol ideiglenesen végeznek munkát, és a munka elvégzéséhez szükséges biztonságos és ergonómiai feltételeket kielégítő munka- vagy tartózkodási területet nem lehet biztosítani, olyan eszközt kell a munkavállaló rendelkezésére bocsátani, amely megfelel az elvégzendő munka jellegének, az előre látható igénybevételnek és lehetővé teszi a veszélytelen közlekedést.

 (3) A munkahely megközelítésének módját, illetve az oda történő feljutást biztosító legalkalmasabb eszközt az igénybevétel gyakorisága, az áthidalandó magasságkülönbség és a használat várható időtartamának figyelembevételével kell megválasztani. Veszély esetére biztosítani kell a menekülés és mentés lehetőségét.

(4) A munkahelyre történő feljutást biztosító munkaeszközről a munkaszintre, az állványok járólapjára, járószintjére történő átlépés és onnan való visszalépés nem növelheti a lezuhanás kockázatát.

(5) A lezuhanást megakadályozó rendszernek kellő szilárdságúnak és olyan kialakításúnak kell lennie, hogy a magasból történő lezuhanást megakadályozza, illetve a munkavállalónak sérülést ne okozzon. A kollektív műszaki védelem csak létra becsatlakozási pontjánál, illetve lépcső bejáratánál szakítható meg.

(6) Hatékony kiegészítő biztonsági megoldást kell alkalmazni, ha a technológia miatt a lezuhanást megakadályozó kollektív műszaki védelmi rendszert átmenetileg el kell távolítani. A munkát csak akkor szabad megkezdeni, ha a kiegészítő védelmet kialakították. A lezuhanást megakadályozó kollektív műszaki védelmi rendszert az eredeti állapotának megfelelően kell visszaállítani, ha a munkát befejezték vagy átmenetileg abbahagyták.

56. § Magasban ideiglenes munkavégzésre csak akkor kerülhet sor, ha az időjárási feltételek a munkavállaló egészségét és biztonságát nem veszélyeztetik.

63. § (1) A munkahely kötél segítségével történő megközelítése és kötéllel történő pozicionálás akkor használható, ha a kockázatértékelés szerint a munka biztonságosan elvégezhető és más, biztonságosabb munkaeszköz vagy módszer alkalmazása nem indokolt.

(2) A kockázatértékelés alapján – figyelembe véve az elvégzendő munka időtartamát és az ergonómiai szempontokat – megfelelő munkapadot kell alkalmazni.

(3) Az (1)–(2) bekezdés alapján kiválasztott munkaeszköz biztonságos alkalmazásának feltételeit – annak típusától függően – úgy kell meghatározni, hogy a munka során a munkavállalót fenyegető veszélyt a lehető legalacsonyabb szinten lehessen tartani. Szükség esetén a munkavállaló lezuhanását megakadályozó rendszert kell alkalmazni.

65. § Az ipari alpintechnikai tevékenységre vonatkozó részletes követelményeket az ipari alpintechnikai tevékenység biztonsági szabályzatáról szóló rendelet, illetve a vonatkozó nemzeti szabványok tartalmazzák.

A további változások összehasonlító táblázata itt található.

2016/425/EU rendelet

A mai napon, 2016. március 31-én az Európai Unió Hivatalos Lapjában (Official Journal of European Union - OJEU) az "Unió Közlönyében" megjelent az egyéni védőeszközökről szóló 2016/425/EU rendelet.

A jogszabály "AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS (EU) 2016/425 RENDELETE
az egyéni védőeszközökről és a 89/686/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről" címmel jelent meg.

A rendelet 2016. április 21-től hatályos, oktatási napjaink:
2016. április 5.
2016. április 20.
2016. május 4.
2016. június 1.

AZ EURÓPAI UNIÓ ÚJ EGYÉNI VÉDŐESZKÖZ RENDELETE - 2016/425/EU innen letölthető magyar nyelven.

Az Európai Parlament 2016. január 20-án 606 igen szavazattal elfogadta az egyéni védőeszköz rendeletet.

Az egyéni védőeszközökről szóló Európai Uniós rendelet hatályon kívül helyezi a jelenlegi szabályozást.
Így hatályát veszti majd a 89/686/EGK irányelv és ennek a magyar jogrendbe átültetett jogszabálya a 18/2008. (XII.3.) SZMM rendelet is.

Az Európai Unió rendelete közvetlen alkalmazású jogszabály, ami azt jelenti, hogy az Európai Unió összes tagállamában kötelező hatályú és egyéni védőeszköz témakörben a tagországoknak TILOS jogszabályt alkotniuk. Az egyes tagállamok a rendelet előírásain túl mindössze a használatra vonatkozóan alkothatnak jogszabályt.

Az egyéni védőeszköz rendelet az Európai Unió hivatalos lapjában fog megjelenni és a megjelenést követő huszadik napon lép majd hatályba.

Az Európai Unió hivatalos lapjában (Official Journal of the European Union - OJEU) az év végén jelent meg az egyéni  védőeszközök szabványlistájának legfrissebb változata.

A korábbi lista változásai a csatolt fájlban színnel jelöltek.

Szabványlista - 2015.12. hó

A HARMONIZÁLT SZABVÁNYOKRÓL

• A „szabvány”, „nemzeti szabvány”, „európai szabvány”, „harmonizált szabvány” és „nemzetközi szabvány” kifejezések pontos definíciója.
• A szabványok alkalmazása önkéntes.
• A „harmonizált szabványok” a Bizottság felkérésére az uniós harmonizációs jogszabályok alkalmazásának elősegítésére elfogadott „európai szabványok”.
• A harmonizált szabványok alapján vélelmezhető, hogy a termékek megfelelnek a szabványok által lefedni kívánt alapvető követelményeknek (megfelelés vélelme).

A harmonizált szabvány meghatározása

A 1025/2012/EU rendelet tartalmazza a fogalmak meghatározását

• a „szabvány ” egy elismert szabványügyi testület által ismételt vagy folyamatos alkalmazás céljára elfogadott műszaki előírás, amelynek betartása nem kötelező.
• Az „európai szabvány” az európai szabványügyi szervezetek által elfogadott „szabvány”.
  • Európai szabványügyi szervezetek:
    • CEN – Európai Szabványügyi Bizottság
    • Cenelec – Európai Elektrotechnikai Szabványügyi Bizottság
    • ETSI – Európai Távközlési Szabványügyi Intézet
  • „nemzeti szabvány”: a Magyar Szabványügyi Testület által elfogadott szabvány,
  • „nemzetközi szabvány”: valamely nemzetközi szabványügyi testület által elfogadott szabvány,
    • Nemzetközi szabványügyi testületek:
      • a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (ISO),
      • a Nemzetközi Elektrotechnikai Bizottság (IEC),
      • a Nemzetközi Távközlési Unió (ITU).
    • a „harmonizált szabványok” a Bizottság felkérésére az uniós harmonizációs jogszabályok alkalmazásának elősegítésére elfogadott „európai szabvány”. A harmonizált szabványok megőrzik önkéntesen alkalmazandó jellegüket.

A harmonizált szabványok átültetése Magyarországra

A harmonizált szabványok kidolgozása és közzététele a többi szabványhoz hasonlóan, az európai szabványügyi szervezetek belső szabályainak betartásával történik. E szabályok szerint minden európai szabványt nemzeti szinten a Magyar Szabványügyi Testületnek (MSZT) kell átültetnie. Az átültetés (honosítás) azt jelenti, hogy a szóban forgó európai szabványokat nemzeti szabványként azonos módon kell elérhetővé tenni, és adott határidőn belül az összes egymással ütköző szabványt vissza kell vonni.

A harmonizált szabványok hatályba lépése

A harmonizált szabványok olyan európai szabványok, amelyeket az 1025/2012/EU rendelet és az ágazati uniós harmonizációs jogszabályok különleges jelentéssel töltenek meg A harmonizált szabványok megőrzik önkéntesen alkalmazandó jellegüket. Fontos azonban megjegyezni, hogy a harmonizált szabvány meghatározása nem hivatkozik a szabvány címének az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzétételére. Mindaddig, amíg a harmonizált szabvány címe meg nem jelent az Európai Unió Hivatalos Lapjában, nem teljesül a harmonizált szabvány különleges szerepe.

A harmonizált szabványok megalkotása

A Bizottság szabványosításra irányuló felkérés (megbízás) kibocsátásával hivatalosan felkéri az európai szabványügyi szervezeteket harmonizált szabvány elkészítésére. Ezt megelőzően a Bizottság konzultál a tagállamokkal. A szabványok konszenzuson alapuló kidolgozása az 1025/2012/EU rendelet értelmében azt jelenti, hogy széles körű konzultációt kell folytatni nemzeti szinten az ágazati hatóságokkal. A megbízás tehát jól tükrözi a hatóságok elvárásait.

A Bizottság által adott megbízásról az európai szabványügyi szervezetek saját belső szabályzatuknak megfelelően hivatalosan is állást foglalnak. A megbízás elfogadásával és az azt követő szabványosítási munkával megkezdődik a nemzeti szabványügyi testületekre vonatkozó, a belső szabályzatukban előírt szüneteltetési időszak, amelyre a harmonizált szabványok esetén az 1025/2012/EU rendelet is hivatkozik.

A harmonizált szabványok kidolgozása és elfogadása az 1025/2012/EU rendelet és az európai szabványügyi szervezetek, valamint a Bizottság és az EFTA közötti együttműködésre vonatkozó 2003. március 28-i általános iránymutatások alapján történik.

Számos követelmény, elv és kötelezettségvállalás vonatkozik a szabványosításra, mint például

• az összes érdekelt fél
  • gyártók, ezen belül is a KKV-k,
  • fogyasztói szervezetek,
  • környezetvédelemmel foglalkozó érdekelt felek
  • szakszervezetek stb. részvétele,
• a hatóságok szerepe,
• a szabványok minősége,
• az európai szabványoknak a nemzeti szabványügyi testületek által az egész Unióban egységesen zajló átültetése.

Az európai szabványügyi szervezetek feladata, hogy a vonatkozó megbízásokkal összhangban azonosítsák és dolgozzák ki a vonatkozó belső piaci jogszabályok értelmében a harmonizált szabványokat, és hogy a Bizottságnak nyújtsák be az elfogadott harmonizált szabványok jegyzékét. E harmonizált szabványok műszaki tartalma teljes mértékben az európai szabványügyi szervezetek felelősségi körébe tartozik. Miután a hatóságok megállapodtak a megbízásról, a technikai megoldások megtalálását elviekben az érdekelt felekre kell bízni. Egyes területeken – mint például a környezet, az egészség és biztonság – fontos, hogy a hatóságok technikai szinten részt vegyenek a szabványosítási folyamatban. A termékekre vonatkozó uniós harmonizációs jogszabályok azonban nem tartalmaznak olyan eljárást, amely szerint a hatóságok akár uniós, akár nemzeti szinten rendszeresen ellenőriznék vagy jóváhagynák az európai szabványügyi szervezetek által elfogadott harmonizált szabványok tartalmát. A szabványügyi testületek és hatóságok közötti párbeszéd, valamint adott esetben a szabványosítási folyamatban való részvételük azonban segíthet annak biztosításában, hogy a megbízás feltételeit helyesen értelmezték, és a folyamat során kellő mértékben figyelembe vették a közérdek szempontjait.

Az európai szabványügyi szervezetek a megbízással összhangban döntenek a harmonizált szabványokkal kapcsolatos megbízásban foglalt munkaprogramról. Megállapíthatják azt is, hogy melyek azok a meglévő szabványok, amelyekről vizsgálat és lehetséges felülvizsgálat után úgy ítélik, hogy megfelelnek a megbízás feltételeinek, vagy e feltételek teljesülése érdekében módosíthatják a meglévő szabványokat. Hasonló módon beazonosíthatják azokat a nemzetközi vagy nemzeti szabványokat is, amelyeket európai szabványként fogadnak el, és ezeket harmonizált szabványként benyújthatják a Bizottsághoz. Előfordulhat, hogy valamely harmonizált szabványnak csak bizonyos részei vagy kikötései támogatnak egy alapvető követelményt, így csak ezek a részek vagy kikötések jelentik a megfelelés vélelmét, miután a hivatkozás megjelent az EU Hivatalos Lapjában.

A harmonizált szabványokra vonatkozó követelmények

A vonatkozó megbízással összhangban a harmonizált szabványnak meg kell felelnie az adott jogszabály vonatkozó alapvető vagy egyéb jogi követelményeinek. A harmonizált szabvány tartalmazhat nem csupán az alapvető követelményekre, hanem az egyéb nem szabályozott kérdésekre vonatkozó előírásokat is. Ilyen esetben ezen előírásokat egyértelműen meg kell különböztetni az alapvető követelményeket tartalmazó előírásoktól. A harmonizált szabványnak nem feltétlenül kell minden alapvető követelményre kiterjednie, de mindig egyértelműen meg kell határoznia, hogy melyek a „lefedni kívánt” követelmények, mivel egyéb esetben az Európai Unió Hivatalos Lapjában hivatkozott harmonizált szabványnak megfelelő gyártó nem fogja tudni, hogy a „megfelelés vélelme” mely követelmények vonatkozásában áll fenn, a hatóságok pedig nem tudják, hogy mely alapvető követelmények alapján kell elfogadniuk a megfelelés vélelmét.

A harmonizált szabványokban megjelenített követelmények (ZA melléklet)

A lefedni kívánt, vonatkozó alapvető vagy más jogi követelményeket általában a harmonizált szabvány tájékoztató melléklete (általában ZA) tartalmazza. Egyes esetekben a harmonizált szabvány hatálya szintén kellő pontossággal jelezheti a vonatkozó követelményeket (például ha egyértelmű hivatkozás történik az abban foglalt biztonsági kockázatokra). Az „alapvető vagy egyéb követelmények tervezett lefedettségére” vonatkozó, harmonizált szabványban foglalt információ tehát meghatározza az úgynevezett „jogi követelményeknek való megfelelés vélelmének” alkalmazási körét.

Egyértelmű különbséget kell tenni a „szabványnak való megfelelés” és a „megfelelés vélelme (harmonizált szabvány alkalmazásakor)” között. A „szabványnak való megfelelés” általában olyan helyzetre utal, amikor a szabványt „teljes mértékben alkalmazzák”. Ez a helyzet például a szabvány alapján történő önkéntes tanúsításnál. A „megfelelés vélelmének” alkalmazása céljából elegendő csak a lefedni kívánt alapvető vagy más jogi követelményekre vonatkozó rendelkezéseket alkalmazni.

A harmonizált szabványok soha nem pótolhatják a jogilag kötelező érvényű alapvető követelményeket. A harmonizált szabványban foglalt előírás nem alternatívája a vonatkozó alapvető vagy egyéb jogi követelménynek, hanem csupán az annak való megfelelés lehetséges technikai eszköze.

A harmonizált szabványok alkalmazásának gyártói felelőssége

A kockázattal kapcsolatos harmonizációs jogszabályok esetében a fentiek elsősorban azt jelentik, hogy a gyártó még a harmonizált szabványok alkalmazásakor is teljes felelősséggel tartozik a termékével kapcsolatos kockázatok értékeléséért, hogy megállapíthassa, mely alapvető (vagy egyéb) követelményeket kell alkalmaznia. Ezen értékelést követően a gyártó dönthet a harmonizált szabványokban foglalt előírások alkalmazása mellett, hogy végrehajtsa a harmonizált szabványban megállapított „kockázatcsökkentő intézkedéseket”. A kockázattal kapcsolatos harmonizációs jogszabályokban a harmonizált szabványok többnyire a kockázatok csökkentéséhez vagy felszámolásához biztosítanak eszközt, miközben a gyártó teljes mértékben felelős marad a kockázatértékelésért, hogy azonosíthassa a vonatkozó kockázatokat és az alkalmazandó alapvető követelményeket a megfelelő harmonizált szabványok vagy más előírások kiválasztása céljából.

A harmonizált szabványok alkalmazásától eltérő módszer alkalmazása, de a “megfelelőség vélelme” elvének betartása

Ha a harmonizált szabványok nem jelzik egyértelműen, hogy mely alapvető követelményeket kívánják lefedni, e szabványok a gyártók számára kevésbé lesznek hasznosak, hiszen a „megfelelés vélelmének valós alkalmazási körével” kapcsolatban nagyobb lesz a bizonytalanság. A lefedni kívánt alapvető követelmények nem egyértelmű vagy hibás feltüntetése miatt egyes esetekben a harmonizált szabvánnyal szemben hivatalos kifogást is emelhetnek. Amennyiben a harmonizált szabvány a gyártó által alkalmazandóként azonosított alapvető követelményeknek csak egy részét fedi le, a gyártónak más vonatkozó műszaki előírásokat kell alkalmaznia, hogy teljesítse a szóban forgó jogszabály fennmaradó alapvető követelményeit vagy hogy a közvetlenül alkalmazandó alapvető követelményeket alkalmazni tudja. Hasonló módon ha a gyártó úgy dönt, hogy nem alkalmazza a harmonizált szabványban foglalt összes rendelkezést, amelyek normál körülmények között a megfelelés vélelmét biztosítanák, saját kockázatértékelése alapján a műszaki dokumentációjában fel kell tüntetnie, hogy hogyan éri el a megfelelést vagy jeleznie kell, hogy az alapvető követelmények az ő termékére nem vonatkoznak.

Előfordulhat, hogy a szabványok hibát tartalmaznak vagy eltérő értelmezésekre adnak lehetőséget. Ha a gyártó ilyen hibát vagy bizonytalanságot észlel, a nemzeti szabványügyi szervvel kell felvennie a kapcsolatot pontosítás céljából.

Alapvetés: Az eszköznek a gyártó által meghatározott, ésszerűen előrelátható feltételek mellett történő használatához a gyártó megfelelő védelmi szintet köteles biztosítani.

Az uniós harmonizációs jogszabályok akkor lépnek érvénybe, ha a forgalmazott vagy üzembe helyezett eszközt rendeltetésszerűen használják.

A rendeltetésszerű használat vagy azt a használati módot jelenti, amelyre az eszközt szánták (az azt forgalomba hozók, gyártók), vagy a termék tervezéséből vagy felépítéséből adódó rendes felhasználási módot jelenti.

Az egyéni védőeszközök általában használatra készek vagy csupán olyan kiigazításokat igényelnek, amelyek az eszközök rendeltetése ismeretében elvégezhetők. Az eszközök akkor tekinthetők „használatra késznek”, ha rendeltetésszerű használatukhoz nem szükséges további alkatrészek beépítése.

Az eszköz akkor is használatra késznek tekintendő,

• ha egyetlen személy forgalmazza az összeszereléséhez szükséges összes alkatrészt,
• ha az eszközt csupán össze kell illeszteni vagy csatlakoztatni kell,
• ha az eszközt azon alkatrészek nélkül forgalmazzák, amelyeket általában külön lehet megvásárolni,
• és ha a rendeltetésszerű használat érdekében kell összeilleszteni őket.

A gyártók kötelesek az eszközök felhasználói számára olyan szintű védelmet biztosítani, amely megfelel a gyártó által a terméktájékoztatóban leírt felhasználási módnak. Ez különösen fontos olyan esetekben, amikor fennáll a rendellenes használat veszélye.

A piacfelügyeleti hatóságok pedig kötelesek ellenőrizni az eszközök megfelelőségét:

• a (gyártó által meghatározott) rendeltetésszerű használattal összhangban, és
• az ésszerűen előrelátható feltételek mellett, azaz a jogszerű és előrelátható emberi viselkedésből eredő felhasználás esetén.

Ennek következménye a gyártók számára az, hogy az eszköz forgalomba hozatala előtt át kell gondolniuk, hogy melyek az ésszerűen előre látható használati feltételek.

A gyártóknak túl kell lépniük azon, amit ők maguk az eszköz rendeltetésszerű felhasználásának tekintenek, magukat az adott eszköz átlagos felhasználójának helyébe kell képzelniük, és ily módon kell megállapítaniuk, hogy a felhasználók ésszerűen hogyan kívánhatják használni a terméket.

Fontos továbbá, hogy a piacfelügyeleti hatóságok észben tartsák, hogy nem minden kockázatot lehet a terméktervezéssel megelőzni, orvosolni. A felhasználók számára oktatás keretében kell megadni mindazt az információt, mely az eszközök rendeltetésszerű használatát megkönnyíti és lehetővé teszi.

Természetesen a gyártó nem köteles előre látni, hogy a felhasználók nem tartják be az eszköz használatának jogszabályi feltételeit.

(A javaslat a jelenleg hatályos irányelv és vonatkozó Európai Uniós rendelkezések alapján készült. A várható új egyéni védőeszköz rendelet alapvetően ezt fogja megerősíteni.)

Az Európai Parlament a tegnapi napon (2015.10.21.), elfogadva a Bizottság előterjesztését további intézményközi tárgyalásokat indított el az egyéni védőeszköz rendelettervezettel kapcsolatban.

Az intézmények az Európai Unió intézményeit jelentik, ideértve a Parlament mellett az Európai Tanácsot, az Európai Unió Tanácsát és a Bizottságot is, de Európai Uniós intézmény például az EU-OSHA (Európai Munkahelyi Biztonsági és Egészségvédelmi Ügynökség) is.

Ez azt jelenti, hogy a korábban meghirdetett 2015.10.27-i ülésszakon az egyéni védőeszköz rendelettervezetet az Európai Parlament nem fogja tárgyalni.

Véleményem szerint az Európai Parlament döntése az elnapolásról azon alapul, hogy (ismerve a beterjesztett javaslathoz érkezett módosító indítványokat is) elkerülje a hosszas vitát, mivel nagyon sok olyan módosító javaslat érkezett, mely a tervezet ugyanazon pontjait érintette volna.

A döntés tartalmazza az új Európai Parlamenti ülésszak időpontját is, melyen továbbra is első olvasatban fog a tervezet bekerülni, azaz

AZ ÚJ IDŐPONT: 2016. január 19.

Az Európai Parlament Belső Piac és Fogyasztóvédelem Bizottsága (IMCO) elé is újból be fog kerülni a tervezet a 2015. november 10.-i ülésükön tárgyalják majd újra és szavazni is fognak róla.

KPIR – Központi Piacfelügyeleti Információs Rendszer

Elérhető: http://www.piacfelugyelet.hu/th_nyilvanos/Home.do

Központi Piacfelügyeleti Információs Rendszer: a piacfelügyeleti hatóságok által végzett piacfelügyeleti ellenőrzéssel kapcsolatos adatok és beszerzett dokumentumok feldolgozására és nyilvántartására szolgáló adatbázis (a 2012. évi LXXXXVIII. tv. a termékek piacfelügyeletéről fogalom-meghatározása)

A piaci szereplőknek – sajnálatos módon - a törvény jelentési vagy jelzési kötelezettséget nem ír elő. Ugyan a törvény 26.§. (2) bekezdése alapján ezt bárki megteheti, de általában nem teszi ezt meg senki, én sem (sokan ismerik az ezzel analóg mindenki, akárki, valaki, senki mondókát).

2012. évi LXXXVIII. törvény a termékek piacfelügyeletéről
26. §. (2)
„Az országos és a területi gazdasági kamarák, a fogyasztói érdekek képviseletét ellátó társadalmi szervezetek, a forgalmazók, továbbá a fogyasztók
a) tájékoztathatják a KPIR működtetéséért felelős fogyasztóvédelmi hatóságot a termék biztonságosságának követelményeivel kapcsolatos észrevételeikről,
b) tájékoztatást kérhetnek a KPIR működtetéséért felelős fogyasztóvédelmi hatóságtól a KPIR-ben nyilvántartott adatokról, amelyet a KPIR működtetéséért felelős fogyasztóvédelmi hatóság az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló törvény rendelkezéseinek betartása mellett adhat meg.”

Az egyéni védőeszközök területén a piaci szereplők közül a megfelelőségértékelést végző szervezetek (bejelentett szervezetek) kerülnek említésre (a többi piaci szereplő nem) és ők is csak - sajnálatos módon - a törvényi szabályozás alapján a megfelelőség tanúsításához szükséges vizsgálat során feltárt nem megfelelőség esetén kötelesek jelzést tenni, más esetekben nincs erre vonatkozóan előírt kötelezettségük.

Kötelezettséget csak az alábbi esetben ír elő a jogszabály, melyet a szervezetek (és a Hatóság sem) szokott megtenni.

18/2008. (XII. 3.) SZMM rendelet
az egyéni védőeszközök követelményeiről és megfelelőségének tanúsításáról
9. §. (6)
„Az EK-típustanúsítvány visszavonásáról a tanúsító szervezet – a munkavédelmi és munkaügyi igazgatóság egyidejű tájékoztatása mellett – az Európai Bizottság tájékoztatása érdekében értesíti a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóságot a Központi Piacfelügyeleti Információs Rendszeren keresztül.”

PEDIG
A törvény (2012. évi LXXXVIII. tv.) a szankcionálás mértékét 15ezer Forinttól 2 Milliárd Forintig terjedően határozza meg.

Az Európai Unió egyéni védőeszközökről szóló új rendeletében a piacfelügyeletre vonatkozó rész várhatóan igen erős lesz. Persze a rendelkezések be nem tartása és a meglévő rendszerek működtetésének hiánya már nem a jogszabályalkotók, hanem a piaci szereplők – a Mi felelősségünk.

Szabványváltozás

Mi a teendő, ha változik az egyéni védőeszközre vonatkozó szabvány?

Az egyéni védőeszközök esetében a szabvány általában

• harmonizált (az egyéni védőeszköz irányelv – 89/686/EGK – előírásainak alapulvételével alkották meg),
• honosított (Magyarországon az MSZT – Magyar Szabványügyi Testület is hivatalosan kiadta),
• és a harmonizált szabványok alapján gyártották az egyéni védőeszközöket.

Sok esetben a hatóságok és a piacfelügyelet is úgy gondolja, hogy a használatba kerülő és használatban lévő egyéni védőeszközök mindegyike a legfrissebb, legutolsó kiadott szabvány alapján készült és sokszor ezt is kérik számon a felhasználón, kereskedőn, importőrön.

A szakmában egy kicsit is jártas szakember azonban tudja, hogy ez nincs így.
Ezért az alábbiakban adnék egy mindenki számára alkalmazható javaslati listát arról, hogy miként kezeljük a szabványváltozásokat az egyéni védőeszközök területén:

1. A szabványváltozások nem érintik a már használatban lévő egyéni védőeszközöket és nem érintik azokat az egyéni védőeszközöket, melyek a kereskedelmi láncban – raktárban vagy használaton kívül – vannak. (természetesen egy régi szabvány alapján készült eszközt eladni akkor, amikor már az új szabvány alapján készített is elérhető, legalábbis nehézkes)
2. Nincs jogszabályi előírás arra vonatkozóan, hogy a szabványváltozás együtt jár az EK típustanúsítvány visszavonásával, tehát a szabvány változása miatt nem kell visszavonni az egyéni védőeszköz EK-típustanúsítványát,
3. Az azonban általánosan elfogadott, hogy az egyéni védőeszköz kiadott EK-típustanúsítványa a kiadás időpontjában érvényes, legújabb harmonizált szabványverzión alapszik,
4. Az egyéni védőeszközök EK-típustanúsítványainak kiadása a harmonizált szabványok előírásainak alapján történik továbbra is,
5. Az EK-típustanúsítványok 5 éves érvényességi ideje a gyártókat is arra inspirálja, hogy a tanúsítványok megújításakor a gyártásra kerülő egyéni védőeszközeiket feleltessék meg az éppen legújabb verziójú szabványelőírásoknak,
6. Ha a szabványváltozás az egyéni védőeszköz fontos tulajdonságát vagy védelmi képességét is érinti, akkor általában átmeneti időszakot adnak a követelmények teljesíthetőségét, a gyártáson való átvezetésének várható idejét figyelembe véve (pl.: az MSZ EN ISO 20345:2012 Biztonsági lábbelikre vonatkozó szabvány előírásait a 2013-as évben kellett teljesíteni),
7. A szabványváltozások nem érintik azokat a kötelezettségeket, melyek például az egyéni védőeszközhöz kötelező tartozékként biztosítandó gyártói használati utasítást és EK megfelelőségi nyilatkozatot jelentik. Ezekből a dokumentumokból egyértelműen ki kell derülnie annak, hogy az egyéni védőeszközt melyik harmonizált szabvány melyik verziója alapján gyártották.

Egyéni védőeszköz juttatási rend

Az egyéni védőeszközök juttatási rendjének megalkotásához elengedhetetlen, hogy a munkáltató rendelkezzen kockázatértékeléssel. Ebben a kockázatértékelésben meghatározásra kerülnek a vállalkozás tevékenységei, a tevékenységek során a munkavállalókat érintő kockázatok és veszélyforrások, valamint az ezek elleni leghatékonyabb védekezési módok.
Az adott munkakörök szerinti tevékenységekhez juttatott egyéni védőeszközökkel legfeljebb azt tudjuk elérni, hogy a fennálló kockázatot, veszélyforrást a munkavállaló által könnyen elviselhető szintre csökkentjük.

A juttatási rend az így meghatározott és kiválasztott egyéni védőeszközökre vonatkozó szabályzat, mely minden olyan körülményt és szabályt meghatároz, mely akár a használatra, akár bármilyen más az egyéni védőeszközökhöz kapcsolódó szempontra vonatkozik.

Az egyes tevékenységek és vállalkozások annyira eltérőek, hogy a kiválasztásban csak egy példát fogok megadni, nem lehetséges az összes lehetőséget leírni. Azonban az egyéni védőeszköz juttatási rendjének felépítésére adok egy tartalomjegyzéket, melyet minden juttatási rend esetében alkalmazni lehet.

1. A Szabályzat hatálya, hatálybalépése
            Ebben a pontban kell meghatározni a vállalkozást és azt is, hogy a vállalkozás mely munkavállalóira, mely helyszíneken (csak saját telephely vagy változó munkahelyszínekre is) érvényes. Kikre terjed ki és milyen dokumentumok (pl.: kockázatértékelés) képezik a juttatási rend alapját. Meg kell határozni, hogy a juttatási rend mikortól hatályos és mi az időbeli hatálya (pl.: a teljes munkaidőre vonatkozik, stb.) 

2. Jogszabályok
            Fel kell sorolni a juttatási rend megalkotásához felhasznált jogszabályokat, rendeleteket, szabványokat (ne feledjük: munkavédelemre vonatkozó szabálynak minősül a teljes egészében magyar nyelvű munkavédelmi tartalmú nemzeti szabvány), de a belső munkavédelmi szabályokat is. 

3. Általános szabályok
            Itt kell előírni azokat az általános, minden esetben kötelezően alkalmazott szabályokat, melyet az egyéni védőeszközök használata, juttatása során be kell tartani. Ilyenek lehetnek pl.:
a védőeszközöket ingyenesen és természetben biztosítunk;
a védőeszközök használata a jogosult munkavállalók számára a munkavégzés, illetve a munkahelyen tartózkodás időtartama alatt kötelező;
a munkavédelmi oktatás keretében a munkavállaló köteles a rendeltetésszerű használathoz kapcsolódó ismereteket elsajátítani és azt a védőeszköz használata során alkalmazni;
minden használatba vételt megelőzően kötelező a juttatott védőeszközöket ellenőrizni;
a védőeszköznek a munkahelyről való elviteli szabályai;
a védőeszköz azonnali cseréjének esetei;
a védőeszközök átalakítása nem megengedett;
sérült védőeszköz használatával munkát végezni nem szabad;
a védőeszköz rendeltetésszerű használatát a munkavégzés irányítója folyamatosan ellenőrzi, stb. 

4. Alkalmazandó védőeszközök

Itt kell felsorolni azokat az egyéni védőeszközöket, melyeket a munkavállalók számára a vállalkozás biztosít, csak felsorolás pl.:
−          téliesített védőkabát,
−          esőkabát,
−          kétrészes, mechanikai hatások elleni védőruha,
−          szakmai használatú biztonsági lábbeli (kompozit orrmerevítővel), stb.

5. A védőeszközök használatának feltételei, szabálya

            Itt elegendő általánosságban meghatározni a használat feltételeit, pl.:
-          a fejvédő sisak – teljes munkaidőben viselhető, viselésük időtartama a pihenőidők alatt csökkenthető,
-          védőruházat – teljes munkaidőben viselhető,
-          lábbeli – teljes munkaidőben viselhető,
-          leesés elleni védelem – a lezuhanás veszélyének fennállása alatt a teljes expozíciós időben viselendő,
-          a kizárólag meneküléshez és a mentéshez használható védőeszközöket a munkavégzés során nem szabad használni.

6. A juttatási rend hatálya alá tartozó védőeszközök részletes leírása

            Itt kell leírni az egyes egyéni védőeszközöket a vonatkozó termékszabványok alapján és az egyes kockázatok elleni védelmük szerint, pl.:

Testet védő ruházatok
Az MSZ EN ISO 13688 számú szabvány szerint készült mechanikai sérülés elleni védelemre készült védőruha. Az MSZ EN 342 számú szabvány szerint készült hideg elleni védelemre használható védőruha. MSZ EN 14360 számú szabvány szerint készült eső elleni védelemre használható védőruha.

Nem szükséges ennél részletesebb meghatározás, ne szűkítsük le a saját mozgásterünket a későbbi védőeszköz beszerzések során. 

7. A védőeszközök beszerzése, elhasználódási ideje, cseréje

A beszerzett védőeszközök ellenőrzése: az előírt jelölések, adatok, információk tekintetében, valamint a magyar nyelvű tájékoztató meglétének ellenőrzése.
A védőeszköz elhasználódási idejének meghatározása (pl.: védősisak esetében)
A csere szabályai, ki, mikor, milyen esetben cserélhet, mi a teendő ha az egyéni védőeszköz elvesztette védelmi képességét stb.

8. A védőeszközök karbantartása, javítása, tisztítása

A védőeszköz karbantartása, tisztítása alapesetben a gyártói tájékoztató szerinti, ha előírt, akkor ki a felelős, milyen határidővel.
Meg kell határozni, hogy melyik munkahelyi vezető dönt arról, hogy a védőeszköz javítható vagy le kell selejtezni. és az Ő feladata gondoskodni is a védőeszköz javításáról, karbantartásáról, illetve selejtezésbe vételéről.
A kiadott védőeszközök tisztán tartásáról (pl.: felületi szennyeződések, por eltávolítása) a tőlük elvárható módon a munkavállalóknak kell gondoskodni, ehhez a munkáltató biztosíthat pl.: tisztítószereket (cipőkrém, cipőkefe).
A védőeszköz (pl.: védőruha) otthoni tisztítását meg kell tiltani.

9. A védőeszközök időszakos felülvizsgálata

Az időszakos felülvizsgálatok gyakoriságát a gyártók vagy egyéb előírások (pl.: jogszabály, szabvány) határozzák meg (pl.: leesés elleni védelem) és a védőeszközhöz kötelezően kapott gyártói tájékoztató tartalmazza a felülvizsgálat szükséges gyakoriságát.
Az időszakos felülvizsgálatot kizárólag a munkáltató rendelheti meg.
A védőeszköz felülvizsgálatát kizárólag a védőeszköz gyártója (saját eszközeit) vagy az arra feljogosított bejelentett szervezet végezheti el.
A vizsgálatról jegyzőkönyvet kell készíteni.
Az időszakos vizsgálaton felül nem vizsgált védőeszköz nem használható.
Meg kell határozni a védőeszközök időszakos felülvizsgálatai elvégeztetésének időszakait (ciklusait), valamint a felelőst, aki megrendeli és a határidőt, mennyivel az érvényesség lejárta előtt stb.

10. A védőeszköz használatának időtartama

A közvetlen munkahelyi vezető köteles figyelemmel kísérni a munkavállalók számára kiadott védőeszközök használhatóságának időtartamát. A lejárt használati idővel rendelkező védőeszközöket a munkavállalóktól be kell vonni és helyette, azonos védelmi képességű új védőeszközt kell biztosítani (pl.: ipari védősisakok esetében).
A szervezett munkavégzésből kikerülő munkavállalóktól a védőeszközöket vissza kell vételezni.

Az alábbiakban a fentiekhez további három mellékletet is csatolok, melyek a juttatási rend – szerintem kötelező – mellékleteiként segítik az egyéni védőeszközök kiválasztásának, juttatásának és használatának folyamatában a munkavédelmi szakembert.

11.1.  Védőeszköz nyilvántartó lap

11.2.  Védőeszköz átadás-átvételi jegyzőkönyv

11.3.  Védőeszköz juttatása tevékenység és munkakör szerint

Védőeszköz nyilvántartó lap

Védőeszköz átadás-átvételi jegyzőkönyv

Alulírott a mai napon átadtam-átvettem az alábbi egyéni védőeszköz(öke)t:

Védőeszköz juttatása tevékenység és munkakör szerint